A könyvesbloggerek mostanság rendszeresen közös témát boncolgatnak (lásd Zenka blogját), és nagyon imádom ezeket a bejegyzéseket. Arra gondoltam, kalandra fel, mi is mesélünk, akik a papírt koptatjuk. Rögvest meg is kerestem pár barátot, írótársat, és ők is jónak tartották az ötletet. Szívesen vesszük, ha más szerző is csatlakozik a körblogoláshoz, szeretettel várunk mindenkit. Ha ti is írtok a témáról, küldjétek el a linket, beteszem a bejegyzés alá. :)
*
Szóval az IHLET...
Pár hete az
Ask.fm falamon valaki megkérdezte tőlem, hogy mit csinálok, ha nincs ihletem. Egyszerű, nem írok, feleltem.
Utána eltűnődtem azon, milyen kis fapados vagyok, hogy még ihletem sincs.
De lehet, hogy ez abból adódik, hogy másképp gondolkozom.Ovis korom óta történeteket mondok magamnak, nekem ez tök természetes. (Kiskamasz voltam, amikor rájöttem, más nem mesél saját magának. De mi a fenét csinálnak az agyukban?) Rengetegszer elmeséltem ugyanazt a sztorit, azon szórakozva, a másik szereplő mit lát ugyanabban a szituban. Mi van, ha 30 évvel idősebb? Ha más a neme? Ha másképp dönt? Ez jópofa, elalvás előtti játék volt.
