2017. június 30., péntek

Előítéletek, avagy nők a hazai sci-fiben

Ezt a bejegyzést pár éve írtam, de nem tettem ki. Most újra felmerült a téma a Könyvesblog körkérdése miatt.

12 éve vagyok a fantasztikus életben, és az a véleményem, hogy azért nincsenek ma idehaza aktívan publikáló női sci-fi írók, mert maga a közeg kiszűrte őket. 
Nem egy látványos, ellenséges szexizmus folyik, hanem valami teljesen magától értetődő, lappangó gondolkozásmód, nők és férfiak egyaránt át vannak itatva. Amúgy én is...

No, készítsétek be a teát, ez kissé hosszú lesz, de ideje, hogy meséljek... 


Először különítsük el, hogy mi NEM  tartozik a nemi diszkrimináció alá:
- A kezdők szarul írnak, és teljesen normális folyamat, hogy nemet kapnak sok helyen
- Az amatőr kiadványokba nyitott a bekerülés, ám profi antológiák vagy regények megjelentetése gyakran ismeretségi alapon megy. (Mondjuk én nem értek vele egyet, azért csinálom az Aranymosást, de érhető dolog, hogy a kiadók kapacitása kicsi, így akit szakmailag ismernek, az előbb kap antológiába meghívást, és hamarabb beleolvasnak a regényébe.) 
- A nők érzékenyebbek a visszautasításra, gyakran nem próbálkoznak újból, így bizony előfordul, hogy önmagukat szűrik ki
- Az introvertáltaknak (akár férfiak, akár nők) nehezebb, mert nem ösztönös a kommunikáció, hátrányban vannak ebben a túl interaktív társadalomban
- Akik kezdőként többféle zsánerrel próbálkoznak (mert több érdekli őket), azok ösztönösen ott fognak publikálni, ahonnan pozitívabb visszajelzés jön (vagyis ha egy lány sci-fit, felnőtt fantasyt, YA romantikát is ír, akkor szinte biztosan YA szerző lesz, mert az a közeg a leglelkesebb, és a legtöbb pozitív visszajelzést adja).

Nekem nagyon speciális helyzetem volt a hazai sci-fi irodalomban, ugyanis a fenti pontok mind nem álltak fenn. 
Akkor még nem értettem, de ma már tudom, hogy ez így festett:
- 29 évesen léptem a könyvpiacra, erős, egyedi stíllel, amit csak csiszolni kellett. Életem első novellapályázatán első lettem, egy százast kerestem vele. A következő évben hat pályázatra írtam, ötön nyertem. Soha életemben nem kaptam igazán negatív kritikát 
- szervező vagyok, így spontán és hamar kialakultak a szakmai ismeretségek
- érzékeny vagyok a visszautasításra, de ezt fel is ismerem, és simán rákérdezek, ha egy szitu nem tiszta
- extrovertált vagyok, teljesen ösztönösen kommunikálok
- induláskor kizárólag a sci-fi érdekelt; mivel beleszülettem a sci-fibe, föl se merült, hogy elkanyarodjak más zsáner felé

Ami szexizmus, de különösebben nem zavart...
Volt olyan, hogy szakmai körökben valaki a mellemmel beszélgetett, vagy javasolta, hogy fogjam meg a farkát, de én gyerekként vidéken nyaraltam, és a "megmellyesedtél, te lány", meg a fenékpaskolások megszokottak voltak, szóval felnőttként a szóbeli dolgokon lazán röhögtem.
Nyúlkálás egyszer történt, az egyik részeg írósrác minden nőneművel próbálkozott. Kétszer udvariasan szóltam neki, állítsa le magát, aztán harmadikra szájon vágtam. 
Na, most a női-férfi játékok nekem nem tartoznak bele a témába. Mégpedig azért, mert nagyon okos, ám szociálisan síkhülye férfi ismerőseim vannak, és ha közeledni próbálnak, az jó eséllyel viccesen béna vagy épp esetlenül bunkó lesz. Semmi baj ezzel, fiúk és lányok vagyunk, mégse várhatunk a méhecskékre... 

Most jön az izgalmas rész.
Kiszűrtük, hogy mi az, amit felesleges idekeverni. Mégis, akkor miből tapasztaltam a SZAKMAI nemi diszkriminációt?

Az első 2-3 évben kezdőként alig tapasztaltam. Igaz, kicsit furcsa volt, hogy ha a neten férfinek hittek (onsai nick ugyebár), akkor nincs az a lekezelő, paternalisztikus stíl.
Az is meglepett, hogy az idősebb sci-fisek gyakran mondogatták: "Bea, te tehetséges vagy, írj férfi álnéven, meglátod, nem lesz ez így jó."
Ezek megmaradtak benyomásként, de akkoriban nem foglalkoztam vele. Egyszerűen nem értettem.

Aztán feltűnt, hogy írós társaságban a nők mennyire periférián vannak, ők csak barátnők, szervezők, egyebek lehetnek.
Meghökkentő volt látni, hogy pl amikor sörözéskor a külföldi publikáció a téma, a srácok simán belefojtották abba a lányba a szót, aki egyedüliként a bandából angol nyelven publikált. Egyszerűen nem számított, mit mond. Ő nem volt író. Nagyon sok ilyen apró, kis szitu volt. És kiderült halkan a háttérben, hogy nahát ezekben a társaságokban lányok is "írogatnak".
Az is feltűnt, hogyha bárkivel arról beszélgetek, mit ír épp, én órákig hallgatom az illetőt, de éveken át egyetlen egy férfi író volt, aki spontán visszakérdezett: F. Tóth Benedek, és kíváncsi volt a válaszra. Mindig meg tudott lepni vele, mert ez nem volt természetes.

Irodalmi rendezvényeken bármikor felkértek szervezőnek, előadónak, moderátornak - de íróként soha.
Erre Bódi Ildi, az Avana elnöke döbbentett rá, amikor egyszer megkérdezte, hogy mégis, mi a fenét csinálok. Pont valami novellákkal kapcsolatos beszélgetés volt a Hungaroconon. Pogácsát pakoltam, miközben a nálam kevesebb publikációval rendelkező srác novellisták épp szerepeltek. Ildi azt mondta, ezt sürgősen fejezzem be, ne engedjem, hogy a hiú pasik a peremre toljanak, mert ha a tehetséget nézzük, az ő dolguk, hogy pogácsát pakoljanak mögöttem. Nem az irodalom szolgálólánya vagyok, hanem az irodalom. Nagyon meghökkentem, és akkor jöttem rá, hogy igen, nekem is az a természetes, hogy másodrangú vagyok.

Nincs kölcsönös szakmai segítség.
Mindig szívesen elemeztem más írását, az Írókörben ez tök természetes volt. Aztán a hazai sf rétegben rájöttem, hogy ez ám nem így működik. Én bármikor ugorjak, de ha segítséget kérek, föl se merül a férfiakban, hogy ráérjenek. A többi csajszi megtiszteltetésnek vette, hogy nahát, kikérik a véleményét, én viszont úgy gondoltam, az időm érték, és egy pont után udvariasan nemet mondtam, ha nem volt kölcsönösség. Villámgyorsan beszűkültek a szakmai kapcsolataim.

Első határvonal: az amatőr-profi határ átlépése
Ha nyílt pályázat és egyenlő esélyek voltak, mindig a legjobbak között szerepeltem. Viszont a zsáner kicsi, és a tematikus kiadványok és antológiák meghívásos alapon mentek. A nálam gyengébben író srácokat felkérték, az én nevem nem merült fel. 
Volt, hogy óvatosan tapogatóztam, és "de hát ez sci-fi, te meg lány vagy" dolog jött vissza. A nők ugyebár nem logikusak, és nem értenek a természettudományokhoz. De akkor miért én tettem rendbe a fiúk írásait beküldés előtt? Nem nyelvileg. Logikailag.
Ekkor ivódott belém, hogy bármilyen írós közegben reflexből fél mondattal önmarketingeljek, csak úgy lazán és mellékesen. És igenis menjek bele konfliktusokba, ne lehessen belém fojtani a szót. Barátok megdöbbenve látták, hogy én, aki szerintük végsőkig udvarias vagyok, és bármikor ráhangolódok másokra, pontosan olyan egoista és nagyképű leszek irodalmi közegben, mint egyes beszélgetőtársaim. Egyszerűen megtanultam ezt a viselkedésformát.
  
Második határvonal: a fellegvár. 
Minden irodalmi területen vannak ilyenek, a  sci-fiben akkoriban két dolog számított, az egyik a Galaktikában való publikálás, a másik a Zsoldos-díj megnyerése. Akinek ez nincs, az nem igazzy sci-fi író.
2008-ra már két regényem állt a gépen, a Scar és a Calderon, ám a kutyát se érdekelte. Gondoltam, sebaj, minden szakmában be kell venni a fellegvárat, és akkor elhiszik, hogy tud az ember.

A Galaktikába külsősként nem lehetett bejutni, megvolt a kialakult írói kör. Egy csomó ember küldött novellát, nem reagáltak rá. Átgondoltam, mi az, amire felfigyelnek, aztán beküldtem egy olyan egypercest, ami reflektált egy korábban megjelent tudományos cikkre. A Mimikri rövid volt, resztliként betehető, pont jó, hogy a nagy írók közti résbe beférjen. 2008-ban jelent meg.
Második írásom úgy került be, hogy B., az akkori főszerkesztő kivágott az Új Galaxisból azzal, hogy nem vagyok amatőr. Mondtam, hogy izé, bocsi, 47 megjelent oldalam van, és 100 oldalig van az amatőr a saját definíciója szerint. A pasit bírom, marhára alfa, így csak neki lehet igaza. Közölte, ne szórakozzak vele, mindegy az oldalszám, én már első íráskor se voltam amatőr...
Vidáman megköszöntem, hogy kidobott, elvégre igazán megtisztelő, hogy profi írónak tart. (Ő tette a hírhedt kijelentést az Írószövetségben, hogy a "nők nem tudnak írni, különösen sci-fit írni".) Érezhette, hogy vígjátékbeli szituáció alakul, meg azt is, hogy kemény ellentmondásba került a saját igazságérzetével, így elegáns huszárvágással beajánlotta a novellát a Galaktikába. Ő életem egyetlen férfi írója, aki aktívan segítette a pályámat. :)

Ami az írószövetséges kijelentést illeti, ott voltam 2009-ben. Minden kint ülő férfi egyetértett, csak épp ő volt olyan őszinte és ki is mondta, a nők nem tudnak sci-fit írni. 
Utána a nyílt szexizmusra kitört a balhé a netes közegben. 
Férfiak és nők egyaránt felszólaltak, volt aki ellene, volt, aki szerint ez hiszti, egyszerűen szarul írnak a nők. Mire Lőrinczy Judit az örök kamikaze statisztikailag kimutatta, az újságban szinte nulla a híres külföldi női írók novellája is. (Judit aztán két évig nem publikált.) 
A novelláim elkezdtek megjelenni, de a háttérben évekig megkaptam férfi íróktól, hogy biztos csak, hogy jobb legyen a női kvóta. 

Harmadik határ: regénykiadás
Novellistaként lett valamennyi nevem, de hiába próbáltam bárhová beküldeni regényt, amikor megkérdeztem, azt kaptam, nincs megjelenési lehetőség. (A magánkiadás gyerekcipőben járt, az e-book szintén.) Egy konkrét nemleges válasz után két héttel lelkesen újságolta az egyik srác, hogy beküldte ugyanoda, a szerkesztő máris elolvasta a regényét, és viszi a kiadóvezetőhöz...
Az idő múlt, és akikkel anno együtt indultam srácok, megkapták a felkéréseket, lehetőségeket. Lányok senki.
Végső elkeseredésemben egy ponton bevállaltam bérírást. Bevett dolog volt, hogy nagy írók világára kicsik is írtak. Gondoltam, ha van bármilyen első regényem, majd biztos a második már saját  mű lehet. Megkaptam a világleírást, a sztori szinopszisát, és egy szereplőt, a többit oldjam meg. A sztori lapos volt, így kemény meló lett, hogy a regény jó legyen.  
Srácok is írtak más szálra regényt, leadták, elolvasták a kiadóbeliek. Én leadtam, és elolvasta a világgazda barátnője. Állítólag jó volt. Pár hétig, hónapig érdeklődtem, de a férfi szerkesztők nem olvasták, és a kiadóvezető se fizette ki. Ekkor már azt éreztem, hogy mélységesen belefáradtam. Az összes lehetőség végére értem.

Az utolsó pont a Zsoldos-díj volt, amit soha életben nem nyerte még meg nő.
Rendszeresen jól szerepeltek az írásaim, így gondoltam, csak idő kérdése. Aztán eljött egy olyan pillanat, hogy két novellám jól szerepelt, és osztott második-harmadik helyet kapott. Nem tudtam elmenni a díjkiosztóra, de kértem ismerőst, vegye már fel a hanganyagot.
Azt írta, felvette, de talán jobb lenne, ha nem hallgatnám meg... 
A zsűri elkezdett beszélni a novellámról, mire az a srác, aki egyszer fogdosott, nekiállt gúnyolódni. Az ő motivációját értettem, utált és az írása szarabbul szerepelt, de a többiekét nem. Zsűritag azon gúnyolódott, hogy milyen ostoba vagyok, nálam egy elektromos borotvával akar öngyilkos lenni a szereplő (félreolvasta a Hogyan ölne Jung novellát). Aztán jött a hímsoviniszta duma, ismerős férfi írók beszálltak, a zsűri női vezetője próbálta menteni a szitut, de az is ilyen kis buksisimi, hogy hát azért egyre jobban ír a Bea, meg milyen jó, hogy női témákat behoz, ezen nevettek a férfi kollégák...
Az egész végtelenül megalázó volt.

Keservesen sírtam. 
Azt éreztem, én már nem akarok a fantasztikum része lenni, nem akarok sci-fit írni, mert elég volt ebből...  szeretem ezeket az embereket, és tudom, nem is értik, mit csinálnak... de ebből elég...
Belegondoltam, hova lettek a velem induló lányok... mindössze hárman maradtunk, Moskát Anita, Lőrinczy Judit, és esélyünk sem volt könyvkiadásra... Igen, mi csak pogácsákat pakolhatunk a közepes tehetségű férfi írók mögött...
Hét év az életemből. És hiába voltam a sci-fis életben ismert novellista és közszereplő, beláttam, ezt az üvegplafont még én is képtelen vagyok áttörni. Soha nem leszek regényíró, nem azért, mert nem vagyok tehetséges, hanem mert 7 év alatt nem kaptam meg az esélyt a beleolvasásra sem...

Ott és akkor lélekben fölálltam, és új utakra indultam.
Elfogadtam a Könyvmolyképző Kiadónál Katona Ildikó ajánlatát. Ők YA kiadóként outsidernek számítottak ebben a közegben, meg is kaptam íróktól, hogy "hülye vagy, most teszed tönkre a sci-fi író karrieredet", meg azt is, "ha elmész a vámpíros kiadóhoz, soha többé nem vesznek komolyan."
Hát, ne vegyenek. Törjön, aminek törnie kell, és szakadjon, ami halott. 

2012-ben megjelent a Calderon, és robbanásszerűen megindult az írói karrierem. Egymás után jöttek ki a könyveim,  nemrég a nyolcadik írásom látott napvilágot, 2-3 órákat dedikálok, két könyvemből minden példány elfogyott... 
Szerkesztőként is dolgozom, sőt, más írókat, szerkesztőket oktatok...  

Nagyon durva látni, hogy amikor előjön a nemi diszkrimináció témája, azonnal felemlegetik a nevem:  "Milyen diszkrimináció? On Sai is sikeres, nemde?"
Nem. Én annak ellenére lettem sikeres, hogy van.

Előjön a többiek neve is... Moskát Anita, Lőrinczy Judit... Ki volt az a szerkesztő, aki elolvasta a kéziratukat, és támogatta? Kleinheincz Csilla... Azt hisszük, hogy Gaura Ági csak úgy besétálhatott volna egy kiadóhoz, ha nem Csillával találkozik? 
Hol lennének ezek a regények? Ott lennének egyáltalán a polcokon?

Hazugság, hogy nincsen diszkrimináció. Olyan természetes, mint a levegő, észre sem vesszük.

Mi a 2008-as világválság után keményen megéltük mindezt. Most könyvpiaci nyitás zajlik a magyar írók kapcsán, de a mélyben nagyon is jelen van.
Látom, amikor nyilatkozik a kiadóvezető lelkesen a férfi író könyvéről, majd a női íróé következik. Látom, amikor eljön kezdő férfi és női író irodalmi közegbe, és a sráccal foglalkoznak, a lánnyal nem. Látom, amikor a srácok írói díját kifizetik, a lányét nem, hiszen örüljön, hogy megjelenhetett. Látom, ahogy zárt meghívások kiknek mennek ki...

Azt is látom, ismerős női írók csodálkoznak, nahát, őket soha nem érte ilyen...
Mondjátok, lányok,  akik a felnőtt fantasztikumban vagytok, soha, de soha nem voltatok kapcsolatban Csillával, vagy velem? Nem kerültetek ki az Aranymosásra, ami látványos és nyílt írói bemutatkozás? Nem hívattunk meg, vagy segítettünk újságok, antológiák kapcsán? Nem beszéltünk neten, vagy rendezvényen elismerően rólatok? Az első regényben sincs benne a kezünk? Vagy azon kevés férfi keze, aki nagyon is látja a diszkriminációt, és tudatosan figyel rátok?  Nyílt pályázatokat biztosít haveri bekerülés helyett?
Nem esélyegyenlőség van, hanem védőernyő. És ez sajnos nagy különbség, mert amint kisétáltok alóla, észrevétlenül más játékszabályok lesznek.
A világ olyan, amilyenné formáljuk. Alakítsátok át. 


34 megjegyzés:

  1. Jesszus, nem gondoltam volna, hogy ilyeneken mentél keresztül :( Riszpekt, hogy mindezek ellenére végigcsináltad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még megy a meccs, bár ez talán nem nemi kérdés, hanem inkább a hype zavar sokakat.
      A Szivárgó sötétség sorozat, hiába vallási űropera, minimálisan került a sci-fi (vagy akár fantasy) listákra, könyves felsorolásokba, szakmaibb cikkekbe. Nem számít bele a "minőségi felnőtt fantasztikumba", hanem YA, mert túl lelkesek körülötte, meg olyan szép színes borítója van.
      Egy ideig tűnődtem, harcolni kéne az ügyben, látványosan egyre keményebb sci-fiket írni, tocsogó belekkel, de aztán rájöttem, minek. Inkább kipróbáltam, milyen tényleg YA-t írni. (Marhára más :))


      Törlés
  2. Ajj, most elolvastam a KönyvesBlogon a hozzászólásokat is és felment az agyvizem. A magyar emberek kommentjeitől jellemzően felmegy, úgy kb. minden témával kapcsolatban, talán érdemesebb lenne kerülnöm az ilyeneket.

    Kedves Bea, minden elismerésem a tiéd, azokért, amiket kibírtál, azokért, amikért küzdöttél és küzdesz, és amiket véghezvittél. Fantasztikus vagy.

    Nikó

    VálaszTörlés
  3. én sem gondoltam volna, hogy ez ennyire mélyen ilyen durva.
    mondjuk valamilyen szinten én is hozzájárulok ehhez az egészhez, mert hamarabb kap esélyt nálam egy pasiíró, mint egy női, bár annyi mentségem van, hogy nincs közöm a szakmához, csak szimpla olvasó vagyok.
    én a fogdosós ipsét kiírtam volna névvel, címmel, lássuk már, kit kerüljünk el, de nem lenne elegáns, belátom. :)
    viszont örülök, hogy Ildikóval meg a kmkval összetalálkoztatok, remek író vagy, és imádlak olvasni. (csak egyet szeretnék: ne csak ya-kat írj, oké?:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mostani sorozatokat mindenképp viszem tovább :)
      Az olvasói előítélet érdekes dolog, és visszahat ránk, írókra is. Olyan
      mondatot is kaptam, hogy "Bea értsd meg nő vagy, senki nem vesz sci-fit egy nőtől." (Lám, az öregeknek volt igaza, akik rögtön a férfi álcát javasolták.:))
      A srácnak szerintem elég büntetés, hogy magával van összezárva, és belül hordja a saját poklát. Biztosan rossz lehet látni más sikerét.

      Törlés
    2. Azért a senki nem vesz sci-fit egy nőtől elég "szégyen" rá nézve, mert ha nem is hazai példát veszünk, hanem a külföldi női szerzőket hozzuk fel, azért Ursula K. Le Guin, Elizabeth Bear vagy Kameron Hurley elég elismert nevek, de ha nem szűkítjük le pusztán a sci-fictionre, akkor a spekulatív fikció területén ott van megkerülhetetlenül Robin Hobb, N. K. Jemisin és Catherynne M. Valente, de mondhatnánk Naomi Novikot is.

      Szóval nem tudom ki ő, de hozzájuk képest azért kevésbé ismert, ami eléggé frusztráló lehet. :D

      Törlés
    3. Pár tíz év, és idehaza is megváltozik ez a dolog :)

      Törlés
  4. Max respect innen is es teljesen megertelek! Kiestem a magyar scifibol koltozes utan, de ilyeneket olvasva... hihetetlen. Nagyon sajnalom, hogy ezt elted at, de orulok, hogy talpraalltal es igenis irtal tovabb. Csak igy tovabb! :)

    VálaszTörlés
  5. Ez jó bicskanyitogatós volt, de köszi, Bea, hogy megírtad! Sose fogom megérteni az "a nők/a férfiak..." kezdetű mondatokat, egyszerűen nincs olyan, hogy A nők meg A férfiak, egyik nőre/férfira ez jellemző, a másikra meg az. Azzal, hogy a férfi írók - tisztelet a kivételnek - kizárják maguk közül a nőket, pont, hogy megfosztják magukat (is, meg másokat is) sok különleges íztől, színtől, nézőponttól, amit a női írók tennének hozzá a műfajhoz. De ez persze kit érdekel, amíg magunk közt lehetünk, és mi vagyunk a királyok... :/ Na, szóval, bocs. Egyébként még nem olvastam a Szivárgó sötétséget, de kifejezetten kíváncsi vagyok rá, annak ellenére, hogy nem is szeretem a sci-fit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A könyvekkel úgy vagyok, hogy beleolvasok, aztán vagy megfog, vagy nem. Nézz bele, és meglátod :)

      Törlés
  6. Hűha, de jó, hogy ezt leírtad. Imádom a tökös csajokat, minden elismerésem. : )

    VálaszTörlés
  7. + Számos lány fanfictioníróként indul. Néhányan közülük évek csiszolódása után gyönyörű posztmodern, izgalmasan cselekményes, az eredeti szereplőket bámulatosan megragadó, a karakterfejlődést plasztikusan ábrázoló vagy olykor ötletes háttérvilágot megvillantó fanficeket, ritkábban original történeteket tesznek le az asztalra. Vannak olyan szerzők, akik műveit minden ismerősöm orra alá akarom dugni – de tudom, hogy egy fanfictiont nem olvasnának el, más művük pedig nem jelent meg.

    A legnagyobb kedvenceim közül Görgey Eta (enahma) Csodaidők című társadalmi-politikai sci-fi–családregénye jelent meg, nagyrészt magánkiadásban, az alternatív univerzumos (fanfictionszerű ötleten alapuló) Időcsodákat azonban a molyos rajongótáboron kívül lényegében senki nem olvassa. (Most bőgtem végig a 3. részt, pedig nem szokásom fejezetenként sírva fakadni, Robin Hobb is csak regényenként egyszer ríkat meg.)
    Ezen kívül pedig csak Juhász Roland (Parselmouth Lion) regényéről hallottam (azt sajnos nem olvastam). A többi kedvenc íróm (Raistlin, Luna_L, ruka, Zajec, woolfe, ani, Athanor, Fancsaly – hogy csak néhányat említsek) nem adott még ki regényt, vagy fanfictionös rajongóikat jobbnak látták nem értesíteni róla.
    Viszont számos egykori fanficíró lánynak jelent meg YA regénye, némelyikük a KMK népszerű szerzője.

    Tény és való, hogy egy jó fanfiction és egy jó regény megírásához alapvetően más készségek a legfontosabbak, valamint a ficekkel kevésbé vagyunk kritikusak, de az olvasói megfigyeléseim is a cikk tartalmát támasztják alá.

    Vieequil

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a fanfic közeg nagyon jó gyakorlóterep, és egyre több író jön onnan.
      Az most meglepett, hogy bármi szerepe van ott a nemeknek, hiszen eléggé más terep, meg a net sokkal szabadabb, mint a papírkiadás világa.

      Törlés
    2. Jaj, nem úgy értettem. :-) A fanfic egy elég lányok írják lányoknak kategória, ezért a neten a lányoknak könnyebb is, viszont a kiadóknál általában csak YA-val jelenhetnek meg (bár nem tudom, mással is próbálkoztak-e egyáltalán).

      Vieequil

      Törlés
    3. Á, értem :)
      A kiadóknál nem foglalkoznak az írók előéletével, mindegy, hogy fanfic vagy más írós oldalról jönnek. A nyílt pályázatokon pl Aranymosás egyenlők az esélyek.

      Törlés
  8. Respect.
    A sci-fi helyére pedig sajnos be lehet írni kb bármit, amiben pénz és/vagy elismerés van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is így látom, sajnos.

      Törlés
  9. Nahát, nagyon intimnek éreztem most ezt a posztot. Nem hittem volna, hogy ilyeneken kellett keresztül menned, és hogy ennyire jelen van mindez. Pedig belegondoltam, és én is érzem nap, mint nap, amit a poszt elején írtál, hogy másodrangúnak tituláltam magamat. A pasi okosabb, jobban keres, ez nekem tök természetes, pedig nem szabadna, hogy az legyen.
    De hogy az irodalmi közeghez kanyarodjak vissza; nekem egy megjelent írásom sincs, csak próbálgatom a szárnyaimat, és bár 2008 és 2014 között írtam két regényt a fióknak, meg novellákat a családnak, abbahagytam, mert elment a kedvem. Most ismét visszatértem (jó látni egyébként, hogy mennyire nyitottakká váltak a kiadók is), egy készülő regényemből 10 oldalt átküldtem ismerős-ismeretlennek, hogy bétázza már le. Amikor megírtam a posztot a béta csoportban, alig bírtam visszafogni magamat, hogy ne kérjek már előre elnézést, amiért ez egy csajosabb írás lesz. Vagy azért, mert nő vagyok és női dolgokról írok. Aztán két férfi is kérte, hogy küldjem el nekik a részletet. Az idősebb tett megjegyzéseket ilyen-olyan dolgokra (bár megjegyzem, nem a nyelvtannal vagy logikával kapcsolatban, csak úgy; amit ki is néztem belőle, de most ezért én vagyok az izé, mert előre láttam, hogy tuti beszólogat?), a másik pedig (hatalmas meglepetésemre) azt mondta, hogy bár ő fantasyban utazik, de olvasná még tovább ezt a lightos mágikus realizmust, amiben ugye a nők a főszereplők. Érdekes volt, és nagyon örülök annak, hogy arra vonatkozóan életemben nem kaptam megjegyzést, hogy hát ne írjak, vagy szarul írok, hagyjam abba. Nem, pont ellenkezőleg. Tehetséges vagyok, azonban van még mit tanulni, vagy ha be is szólogattak, az meg a tartalommal kapcsolatban volt olyan beszólás, amit talán én is gondolok magamban, ha egy számomra idegesítő zsánert olvasok, és pont olyan kedvemben vagyok (menstruálok biztos, vagy nem farkaltak meg eléggé, ugye..). A lényeg a lényeg, hogy nyilván kispályás vagyok még, és jönnek majd a durvább kommentek, de ezen a héten teljesen meglepődtem, amiért lényegében ez a két pasi semmi rosszat nem mondott az írásomra, itt-ott beleírt valamit, hogy szerinte így, szerinte úgy, de alapjáraton azt mondták, hogy tehetséges vagyok, így tovább. Meg amúgy is, szarból is tudni kell várat építeni, próbálok e szerint élni.
    Köszönöm, On Sai, hogy megírtad ezt a posztot :) Részemről megvan a tisztelet feléd, bár régebben nem voltam túl jó véleménnyel a kiadóról meg pöffeszkedtem felétek, de nagyra tartom a munkádat, az írásaidat végképp, és örülök, hogy egyszer találkozhattunk személyesen, amikor a Calderont dedikáltad :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért érezted intimnek, mert az. Nagyon gondolkoztam, kitegyem-e, aztán Sezit megkérdeztem, és mondta, de, erről beszélni kell, mert rengetegen élik meg, és egyedül vannak vele. Másodrangúak, noha tehetségesek. Nekem már nem számít, de nekik igen.
      Engem is lesöpörtek, hogy "csajhiszti", "pinakvóta", "azok sírnak, akik nem elég jók", de igazából nem az író oldal az érdekes. Hanem a kiadóké: ez arról szól, hogy ha kulcspozícióban egy szakember nem ismeri fel a potenciális gazdasági bevételt, akkor millióktól esik el a cég.

      A férfi bétáktól meg ne félj. Igen, mást néznek, néha másképp gondolkoznak, de pont így lesz teljes a regény. :)

      Törlés
  10. Minden elismerésem a tiéd! :) Förtelmes, hogy mit meg nem enged magának ez a csomó, beszűkült "bogyökér", hogy mennyire "alanyi jogon" hatalmaskodhatnak azok felett, akik nem illenek bele a műfajhoz méltóan modern nézőpontjukba. Ha ők annyival jobban értenének a logikus, ésszerű gondolkozáshoz, akkor, ha a gyengébb felfogású rétegnek nem is rögtön, de másodjára le kellett volna esnie, hogy egyáltalán nem nem-függő, hogy valaki képes-e összetetten gondolkozni vagy se. Épp ők rá az élő példa, hogy a nagy férfiműfaj csodái se képesek rá... különben nem hordanának össze teljes meggyőződéssel ennyi marhaságot :D
    Mi, akik olvassuk Scarék és Calderon kapitány kalandjait, tudjuk, hogy mennyire tehetséges vagy és bizonyára belül ezek a kiskirályok is tisztában vannak vele, csak sérti az önérzetüket, hogy nincsenek ilyen szinten az írásaik. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hiszem, hogy tudatosodott volna... :)

      Törlés
    2. Vagy nagyon tudat alatt tapadt meg a felismerés, vagy sötétebbek, mint a mélyűr. Bár az utóbbi variációra van nagyobb esély.

      Törlés
    3. Ne gondold, Ezek mind kedves és intelligens emberek. Pontosan úgy reagálnak, mint a kedves és művelt anyukák, amikor óvóbácsit látnak: biztosan meleg vagy pedofil. Az egyik keresztfiamnak óvóbácsija volt, és bizony nem volt könnyű élete.

      Törlés
    4. Hülye beskatulyázás... :/ Ez az óvóbácsi téma is ugyanaz, mint amiről a posztban írtál, beskatulyázás. Írói körökben kialakult, hogy egy nő nem tud jó sci-fit írni, mert a nők nem gondolkoznak elég logikusan hozzá, más területen meg az a hasonló precizitással megállapított köztudomású tény, hogy a férfiakból hiányzik a "gondoskodó véna", az olyan mértékű gyengéd, törődő hajlam, ami arra sarkallja őket, hogy pici gyerekekkel foglalkozzanak a munkájuk során. Az meg már "lényegtelen részlet", hogy az olyan briliánsan logikus észjárású férfiak is összehozhatnak béna sci-fit vagy, hogy ennyi erővel egy óvónő is lehet pedofil vagy olyan beállítottságú, hogy többet árt a fejlődésben lévő gyerekeknek, mint használ.

      Törlés
  11. Még az jutott eszembe erről a témáról, hogy ha pusztán a logika alapján nézem az egészet (márpedig ugye a világunk arra épül, vagy mégsem egészen?...), még csak nem is érzelmi alapon, akkor is sántít. Mert - csak a játék kedvéért - tegyük fel, hogy a nők (A nők, mint olyanok, testületileg) tényleg nem tudnak írni, és tegyük fel, hogy én ezt férfi íróként tudom. Még akkor is - ha az én lelkivilágom rendben van, és semmi, de tényleg semmi szükségem arra, hogy bármit is kompenzáljak, vagy, hogy bizonygassam bárkinek (beleértve magamat is), hogy én vagyok a jani, akkor nem az lenne a természetes reakció, hogy megvonom a vállam, és azt mondom, hogy ha nekik ez jó, akkor csinálják? Nem pedig az, hogy elkezdem nagy hangon lealacsonyítani meg nevetségessé tenni a másikat, meg győzködni, hogy hagyja abba, úgyse megy vele semmire. Hadd írjanak, ha tényleg olyan rosszak a könyveik, legfeljebb nem fogom őket elolvasni. Ártani nem fognak vele senkinek, akkor meg? De ez persze csak egy logikai gondolatkísérlet, és mint olyan, semmi köze semmihez. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A vállvonás akkor működik, ha nincs szűkös erőforrás. Amint van, ott rögtön egy versenyhelyzet alakul ki. Teljesen önkéntelen önigazolások sorozata jön létre.
      Az meg igazából gazdasági kérdés, hogy a döntési helyzetben lévők kikre figyelnek, kikkel dolgoznak együtt.

      Törlés
  12. Ez egy nagyon kerek velemenynyilvanitas, es sajna nagyon igaz... Nekem ebben a temaban nincs kulon tapasztalatom, de azt azert en is tudom, hogy letezo problema. Ember az emberrel amugy is kepes nagyon lekicsinyloen banni, plane mikor az ember foglalkozasarol van szo, arrol amit szeret csinalni. Sajnalom, hogy vannak meg ilyen begyoposodott emberek, es remelem, hogy egyszer ok is felfogjak majd, hogy akarmilyen fura, nem korulottuk forog a vilag. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére a világ változik :)

      Törlés
    2. Egy fenét fogják fel. Szemellenzősen múlnak ki ebből a világból.

      Törlés
  13. Szomorú világot élünk. A genderszakta teljesen bekebelezte a sci-fi irodalmat. A tehetségtelen kvótanők a nemük alapján akarnak érvényesülni.

    De legalább már tudom, hogy milyen volt a gamergate vagy a genderisták által meghekkelt Hugó-díj...

    VálaszTörlés